Václav Havel (in memoriam)

Václav Havel író, drámaíró és politikus, a kommunizmussal szembeni ellenállás egyik legjelentősebb alakja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke, továbbá a Cseh Köztársaság első elnöke volt.

Václav Havel 1936-ban született Prágában. A kommunizmus idején káderszempontok miatt nem tanulhatott rendesen, és színházi díszletmunkásként dolgozott. Húszéves korától aktívan publikált irodalmi folyóiratokban. Később a „Divadlo Na Zábradlí” (Korlát Színház) kezdte bemutatni a totalitárius rendszert bíráló allegorikus darabjait.

Az 1968-as prágai tavasz leverése után el kellett hagynia a színházat, és egy sörgyárban dolgozott munkásként. Ezzel egy időben a szamizdat Lidové noviny számára írt. 1975-ben nyílt levelet írt Husák elnöknek, 1977-ben pedig közzétette a Charta 77-et, amely az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását követelte Csehszlovákiában. E polgári kezdeményezés első három szóvivőjének egyike lett. 1978 áprilisában részt vett az Igazságtalanul Üldözöttek Védelmére Alakult Bizottság megalapításában. Egyik kezdeményezője volt a „Néhány mondat” című petíciónak, amely békés népi gyűlések útján is demokráciát követelt. E tevékenységéért több mint 5 évet töltött börtönben.

A bársonyos forradalom idején a Polgári Fórum (Občanské fórum) élén állt, amely kulcsszerepet játszott a kommunista rezsim bukásában. Nem sokkal ezután Csehszlovákia utolsó elnöke, 1993-ban pedig az önálló Cseh Köztársaság első elnöke lett.

Politikai pályafutása során Václav Havelt nemzetközileg erkölcsi tekintélyként és a demokrácia védelmezőjeként ismerték el. Gondolkodásmódjáért és az emberi jogok tiszteletben tartásáért folytatott, egész életét átfogó erőfeszítéseiért többször jelölték Nobel-békedíjra, és számos állam legmagasabb állami kitüntetésében részesült. Václav Havel örökre a szabadságért és a demokráciáért folytatott harc ikonja marad.