Fidél Ambróz Jurčovič (in memoriam)

Fidél Ambróz Jurčovič atya ferences szerzetes, teológus, hitszónok, író és hosszú éveken át tartományfőnök volt. 1916. július 17-én született Vištukon, 1931-ben lépett be a ferences rendbe, 1940. március 23-án Rómában szentelték pappá, ahol három évvel később teológiai doktorátust szerzett. Szlovákiába visszatérve Zsolnán a liturgika és a bibliatudomány tanáraként működött egészen a kolostorok 1950-es, úgynevezett K-akció keretében történt felszámolásáig.

A tömeges letartóztatások már 1947-ben megkezdődtek, és ezek az első ferenceseket is elérték. Fidél Jurčovič atya 24 hónapot töltött vizsgálati fogságban. A vizsgálati fogság 1948. január 21-én ért véget: bírósági eljárás nélkül szabadon engedték. A per csak 1950-ben zajlott le. Március 10-én hirdették ki az ítéletet, amelyben „a köztársaság elleni összeesküvés” vádjával két év börtönre ítélték. A prágai Legfelsőbb Bíróság a fellebbviteli eljárásban további egy évvel súlyosbította büntetését. Megjárta a lipótvári, a nyitrabányai és a jáchymovi börtönöket és kényszermunkatáborokat. Csak 1955 januárjában szabadult. 1976-os nyugdíjba vonulásáig különféle polgári foglalkozásokban dolgozott, mellette titokban és korlátozott mértékben lelkipásztori szolgálatot végzett. Az 1968-as „prágai tavasz” idején aktívan részt vett a szerzetesi élet megújítását célzó kezdeményezésekben, és kapcsolatokat épített itthon és az emigrációban is.

1969. február 20-án tartományfőnökké nevezték ki, és a normalizáció nehéz körülményei között összefogta szétszórt rendtársait, életben tartva a ferences rendtartományt. Ismét megkezdődött a rendőri megfigyelés és az Állambiztonság (ŠtB) ismétlődő kihallgatásai.

1989 novembere után, a zsarnokság felett aratott győzelem örömteli eufóriáját követően elérkeztek a mindennapos, felelősségteljes munka napjai, amelyek az élet minden szintjén a megújulást szolgálták. Bonyolult politikai helyzetben kellett az egyháznak és a szerzetesrendeknek megkezdeniük az újjáépítés művét. A szlovákiai ferenceseknek Fidél atya vezetésével, csekély létszámú testvérrel szinte a semmiből kellett kialakítaniuk a rendtartomány új arculatát. Az 1950 előtti tagok közül összesen 41-en élték túl a totalitárius rendszert. Fidél atya később definitorként, kisegítő lelkészként és a novíciusok nevelőjeként működött Nagyszombatban; idős korában betegsége ellenére is publikációs tevékenységet folytatott. 2004. január 21-én hunyt el, Vištukon nyugszik.

Fidél atya nagysága abban rejlik, ahogyan a történelem minden őt ért eseményéhez viszonyult. Emlékirataiban és feljegyzéseiben hiába keresnénk szidalmakat, elégedetlenséget vagy megbocsátás hiányát: mindent elfogadott, amit az élet hozott. Örült a mindennapok apró dolgainak, mindig szomjazta a tudást. Szerette hazáját, és ápolta a szlovák nyelvet. Teológiai tanulmányai, elmélyült hite és széles látóköre szilárd, bölcs emberré, keresztény hívővé és pappá – ferences szerzetessé – formálták. Élete legnehezebb pillanataiban is hű maradt hivatásához.