Károly Lénár (in memoriam)

Mons. Lénár Károly 1923. április 4-én született az Ipoly völgyében fekvő kis faluban, Ipolygalsán. 1943-ban érettségizett az esztergomi bencés gimnáziumban. Teológiai tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte, és bár a második világháború után is ott maradhatott volna, úgy döntött, hogy hazatér szülőföldjére, ahol 1948-ban Pozsonyban pappá szentelték.

Papi szolgálatát Cíferen kezdte, majd kórházlelkészként működött Érsekújvárott. Mivel Lénár atya megtagadta az együttműködést a titkosszolgálattal, nem értett egyet a békepapi mozgalommal, és Sztálinnak szóló üdvözleteket sem írt alá, a rendszer ellenségének tekintették. Amikor 1950 decemberében új szolgálati helyére, Nenincére érkezett, már elfogatóparancsot adtak ki ellene. Sokáig mégsem tudták letartóztatni, mert a hívek heteken át élőlánccal védték a plébániát és bátor plébánosukat. Egy alkalommal háromszáz ember töltötte az éjszakát a plébánia kertjében. Az Állambiztonságnak (ŠtB) végül 1951. december 9-én sikerült letartóztatnia.

A letartóztatásra válaszul a faluban megkondult a templom harangja, és több mint 1500 ember gyűlt össze. A tömeg elfoglalta a postát, és megtámadta a helyi nemzeti bizottság elnökét. Végül a hadsereget kellett Nenincére vezényelni. Hat embert garázdaság, hetet hazaárulás vádjával tartóztattak le.

Lénár Károlyt 1952. október 2-án hazaárulás miatt tizenhét év börtönre ítélték. Többek között Illaván, Lipótváron, Mírovban és Jáchymovban raboskodott. 1958 végén Valdicébe küldték, ahol üvegcsiszolóként dolgozott. Végül 5 évvel korábban, 1963. augusztus 20-án amnesztiával szabadult, ekkorra 45 kilogrammot fogyott. Ezt követően hét évig munkásként kellett dolgoznia, és csak 1970-ben lett plébános Udvardon. 1987-től nyugdíjba vonulásáig Tardoskedden végezte buzgó lelkipásztori munkáját. Itt példamutatóan gondoskodott a templom karbantartásáról, új toronyórával, oltárral, betlehemmel és temetői kápolnával gazdagította, és kezdeményezte Szent István szobrának felállítását. Segítségével jött létre a Katolikus Ifjúsági Közösség. Fáradhatatlan munkájával elnyerte a tardoskeddiek szívét. Élete utolsó éveit szülőfalujában töltötte, ahol 2005. augusztus 20-án bekövetkezett haláláig kisegítő lelkészként szolgált.

Lénár Károly tevékenységével az egész magyar közösséget szolgálta. A Komáromi Imanapok egyik fő szervezője volt, megalapította és vezette a Jó Pásztor Alapítványt. Önfeláldozóan szolgálta Istent, az egyházat és a magyar népet. Haláláig tanította, bátorította, vigasztalta és vezette híveit.