Iveta Radičová
A(z) 2019. évfolyam díjazottja
1956. december 7-én született Pozsonyban. 1979-ben végzett szociológia szakon a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, és egész életére „elkötelezte magát” ennek a társadalmat, a társadalmi jelenségeket és folyamatokat vizsgáló tudományágnak. Tudományos pályáját a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének családszociológiai osztályán kezdte, ahol 1989 novemberéig kutatóként dolgozott. PhD fokozatát a Szlovák Tudományos Akadémián szerezte Typologická metóda v sociálnych vedách [Tipológiai módszer a társadalomtudományokban] című munkájával (1986), PhD-tanúsítványt pedig az Oxford Universityn kapott (1990). A Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Tudományos Tanácsának javaslatára, Procesy sociálnej inklúzie a exklúzie [A társadalmi befogadás és kirekesztés folyamatai] című munkája alapján 2005-ben a Szlovák Köztársaság elnöke egyetemi tanárrá nevezte ki.
A díjazott profilja
1956. december 7-én született Pozsonyban. 1979-ben végzett szociológia szakon a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, és egész életére „elkötelezte magát” ennek a társadalmat, a társadalmi jelenségeket és folyamatokat vizsgáló tudományágnak. Tudományos pályáját a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének családszociológiai osztályán kezdte, ahol 1989 novemberéig kutatóként dolgozott. PhD fokozatát a Szlovák Tudományos Akadémián szerezte Typologická metóda v sociálnych vedách [Tipológiai módszer a társadalomtudományokban] című munkájával (1986), PhD-tanúsítványt pedig az Oxford Universityn kapott (1990). A Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Tudományos Tanácsának javaslatára, Procesy sociálnej inklúzie a exklúzie [A társadalmi befogadás és kirekesztés folyamatai] című munkája alapján 2005-ben a Szlovák Köztársaság elnöke egyetemi tanárrá nevezte ki.
Iveta Radičová professzor asszony tudományos pályája mellett már a kommunista rendszer idején bátor polgári tevékenységével és kiállásával is kitűnt, amellyel legalábbis jövőbeli szakmai érvényesülését kockáztatta. Együttműködött azokkal, akik 1987-ben kiadták a Bratislava nahlas [Pozsony hangosan] című szamizdat kiadványt, 1989 kora őszén (a bársonyos forradalom előtt) pedig egyik kezdeményezője volt a szlovák szociológusok akkori köztársasági elnökhöz, Gustáv Husákhoz intézett levelének. Ebben 14 kollégájával együtt a kormány lemondására és a rendszer megváltoztatására szólított fel, és mindenekelőtt tiltakozott az úgynevezett pozsonyi ötök (Miroslav Kusý, Ján Čarnogurský, Hana Ponická, Anton Selecký és Vladimír Maňák) disszidensek bebörtönzése ellen.
Politikai tevékenysége miatt elbocsátották munkahelyéről. 1989 novemberében teljes erővel bekapcsolódott a társadalmi eseményekbe, 1990 és 1992 között a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom tagja volt, és rövid ideig a mozgalom szóvivői tisztségét is betöltötte.
1992-ben megalapította az S.P.A.C.E. – Szociálpolitikai Elemző Központ agytrösztöt, és 1993 és 1997 között az Academia Istropolitana igazgatóhelyetteseként is tevékenykedett.
2005-ben munkaügyi, szociális és családügyi miniszter lett, 2010 és 2012 között pedig a Szlovák Köztársaság kormányfőjeként vállalt alkotmányos felelősséget. Ezzel a független Szlovák Köztársaság megalakulása óta ő lett az első nő ebben a tisztségben. Bár a kormányt a gazdasági válság negatív hatásaitól sújtott, rendkívül nehéz időszakban vette át, kormányfői tevékenységét 1989 novemberének szellemiségéhez való kapcsolódás, külpolitikában egyértelmű európai és euroatlanti elkötelezettség, belpolitikában pedig a nyílt kormányzás elveinek vállalása, a civil társadalom erősítése, a problémák konszenzusos, tárgyszerű megoldására való törekvés és a saját erkölcsi integritás magasra tett „mércéje” jellemezte.
2012 novemberétől a Páneurópai Főiskola Médiatudományi Karán, 2015 szeptemberétől pedig a Pozsonyi Nemzetközi Liberális Tanulmányok Iskolájában (Bratislava International School of Liberal Arts) is oktat. Tudományos érdeklődésének középpontjában a szociálpolitika és az EU politikája áll.