László Nagy

Nagy László 1948-ban született. Pedagógiai pszichológiát és filozófiát tanult a pozsonyi Comenius Egyetemen, ahol 1967 és 1970 között a József Attila Ifjúsági Klub elnöke volt. Később szociológiai kutatásokkal foglalkozott.

A kommunista rezsim idején a dunaszerdahelyi értelmiségiek és írók azon csoportjához tartozott, amely 1970-ben megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát. Csehszlovákia megalakulásának 70. évfordulója alkalmából kiadták a Szlovákiai magyarok memorandumát, amelyben rámutattak a magyar kisebbség lényeges problémáira, de figyelmeztettek az emberi jogok csehszlovákiai megsértésére is. A memorandum fontos vonása volt, hogy túllépett a magyar kisebbség jogai iránti addigi kizárólagos érdeklődésen. Megalkotói felismerték az általános emberi jogok védelméért folytatott küzdelem fontosságát. Ha ugyanis a többség jogait sértik, törvényszerűen a kisebbségek jogait is megsértik.

Ez a tevékenység 1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés megalapításába torkollott. Nagy László volt az 1989. november 18-i programnyilatkozat első aláírója, 1990-től pedig a kezdeményezés elnöke is lett. 1990 és 2012 között a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője, 2004-ben pedig az Európai Parlament képviselője volt. Három parlamenti cikluson át (1998–2009) a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa emberi jogi bizottságának elnöke volt. Később a kormány nemzeti kisebbségekért felelős biztosa lett. Hazai és nemzetközi fórumokon szakmai előadásokat szervezett az emberi és kisebbségi jogokról. Aktívan együttműködött a kubai és a belarusz ellenzékkel, valamint szlovákiai emberi jogi és kisebbségi civil szervezetekkel.