Milan Kňažko

Milan Kňažko színész, politikus, a ’89 novemberi események egyik legjelentősebb alakja 1945. augusztus 28-án született Horné Plachtincén. Az építőipari szakközépiskola elvégzése után az Előadóművészeti Főiskola Színházművészeti Karára került. Tanulmányait A. Bagar és M. Huba professzorok irányítása alatt 1968-ban sikeresen befejezte. Ezt követően posztgraduális tanulmányokat folytatott a franciaországi Nancy egyetemén.

Franciaországból hazatérve a Divadlo na Korze (Korzó Színház) társulatában kezdődött rendkívül sikeres színészi pályája. A színházat később a Nová scéna (Új Színpad) társulatához csatolták. 1985-től 1990-ig a Szlovák Nemzeti Színház (SND) tagja volt. A 70-es és 80-as években Milan Kňažko számos ismert film szereplője volt, például: Zajtra bude neskoro (Holnap késő lesz, 1972), Život na úteku (Élet menekülés közben, 1975), Choď a nelúč sa (Menj, és ne búcsúzz, 1979) vagy Dobří holubi se vracejí (A jó galambok visszatérnek, 1987)

Megformált szerepeiért és színészi alakításaiért számos elismerést is kapott.

Milan Kňažko egyértelműen elutasító álláspontot képviselt a kommunista rezsimmel szemben. Ötéves volt, amikor apját az Állambiztonság letartóztatta, és egy koncepciós perben tizenhárom év szabadságvesztésre ítélték „kémkedés és a szocialista állam felforgatása” miatt. Milan Kňažko bátran szembeszállt a biztonsági szervek nyomásával, és soha nem lépett be a Kommunista Pártba (KSČ). 1989 októberében a kommunista rezsim politikájával való egyet nem értése miatt visszaadta érdemes művész címét.

Kulcsszerepet játszott a polgári életben 1989 novemberében azokban az eseményekben, amelyek a kommunista rezsim demokratikus rendszerré való átalakulását jelentették. Aláírta a polgári szabadságjogokra vonatkozó követeléseket tartalmazó, a Charta 77 által kidolgozott „Néhány mondat” című petíciót. A bársonyos forradalom és a novemberi tribünök egyik legmeghatározóbb alakja volt. Társalapítója és tagja volt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) koordinációs központjának. 1989 és 1990 között Václav Havel csehszlovák szövetségi köztársasági elnök tanácsadója volt. Ebben az időszakban egyúttal a ČSFR Szövetségi Gyűlése Népi Kamarájának képviselője is volt. 1990 júniusától augusztusáig tárca nélküli miniszter volt. Ezt követően külügyminiszter lett, e tisztséget 1991-ig töltötte be. Az 1992-es választások után a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere lett. Ebben a tisztségben 1993-ig tevékenykedett.

A Mečiar-ellenes ellenzéki erők egyesülése és az 1998-as választások után a Szlovák Köztársaság kulturális minisztere lett, és 2002-ig töltötte be ezt a tisztséget. 2002-ben visszavonult az aktív politikától.

2003 és 2007 között a médiában tevékenykedett, az új JOJ televízió vezérigazgatójaként. E tisztségéből távozva eredeti hivatásának szenteli magát, a nézők elsősorban színpadon, de filmben és televízióban is láthatják.

A Nagyszombat Megyei Önkormányzat elnöke az Anton Srholec Szabadság-díjat Milan Kňažkónak adományozza a kultúra és a hazai demokrácia fejlődése terén nyújtott hozzájárulásáért. A ’89 novemberi fordulópont idején a kommunista rezsimmel szembeni ellenállás élén állt. A szabadságért és a demokráciáért folytatott harcban tanúsított hajthatatlan akaratával érdemeket szerzett abban, hogy a Szlovák Köztársaság Európa szabad nemzeteinek családjába tagozódjon. Milan Kňažko színészi tehetségével világszerte öregbíti a Szlovák Köztársaság jó hírnevét, és a kulturális élet legmeghatározóbb alakjai közé tartozik.