
Michael Kocáb
A(z) 2019. évfolyam díjazottja
1954. 7. 28-án született Prágában, egy evangélikus lelkész és egy okleveles pszichológusnő családjában. Apja, Alfréd a Charta 77 első aláírói közé tartozott, aminek következtében megvonták tőle a hivatása gyakorlásához szükséges állami engedélyt, és ezt követően fűtőként kellett dolgoznia.
A díjazott profilja
1954. 7. 28-án született Prágában, egy evangélikus lelkész és egy okleveles pszichológusnő családjában. Apja, Alfréd a Charta 77 első aláírói közé tartozott, aminek következtében megvonták tőle a hivatása gyakorlásához szükséges állami engedélyt, és ezt követően fűtőként kellett dolgoznia.
Michal Kocáb fiatalon a zenészpályát választotta, egyebek mellett a kiváló szlovák művész, Marián Varga ihletésére, és a prágai konzervatóriumban zeneszerzés és orgona szakon végzett. Zenészként, zeneszerzőként és politikusként tevékenykedett. Az általa alapított kultikus Pražský výběr együttessel a hivatalos és a nem hivatalos színtér határán működött, és jelentősen befolyásolta a rockzene fejlődését Csehszlovákiában. 1980-ban politikai provokációval vádolták meg, a büntetőeljárást csak elnöki amnesztia szüntette meg. 1982 és 1987 között az együttest betiltották.
1989-ben Michal Horáčekkel együtt megalapította a Most (Híd) kezdeményezést, amely közvetített a disszidens és a hatalmi struktúrák, valamint Adamec miniszterelnök között.
A prágai Národní třídán 1989. november 17-én történt események után a Polgári Fórum mozgalom egyik alapítója és egyik vezető képviselője lett.
A Polgári Fórum koordinációs központja válságstábjának tagjaként tárgyalásokat folytatott az akkori csehszlovák hadsereg vezérkari főnökével, Miroslav Vackával és a nyugati katonai körzet parancsnokával, Mojmír Zachariášsal arról, hogy a hadsereg ne avatkozzon be a bársonyos forradalom menetébe. Már két nappal 1989. november 17. után egyebek mellett azt a követelést is benyújtotta Adamec miniszterelnöknek, hogy biztosítsák a szovjet csapatok kivonását Csehszlovákiából. Ezt követően tárgyalásokat folytatott a Csehszlovákiát 1968 augusztusa óta megszállva tartó szovjet hadsereg képviselőivel a csehszlovák területről való kivonulásról.
1989. január 28-án kooptálták a ČSSR Szövetségi Gyűlésébe, és egy nappal később az ő javaslatára választották Václav Havelt köztársasági elnökké.
Az első szabad választásokon a ČSFR Szövetségi Gyűlésének képviselőjévé választották, ahol 1990 és 1991 között tevékenykedett. A szövetségi parlament szovjet csapatok Csehszlovákiából való kivonását felügyelő bizottságának elnökeként kulcsfontosságú felelősséget viselt a megszálló hadsereg távozásának teljes folyamatáért. Az utolsó szovjet katona 1991. 6. 27-én hagyta el Csehszlovákia területét. Az általa kezdeményezett feladat teljesítése után Michael Kocáb 1991 októberében lemondott képviselői mandátumáról, visszavonult a politikától, és a zenének, a vállalkozásnak és a tanácsadásnak szentelte magát. 1993 és 2003 között Václav Havel elnök tanácsadójaként és munkatársaként is tevékenykedett.
1992-ben Pavel Tigriddel együtt aláírásgyűjtést szervezett annak támogatására, hogy Csehszlovákia polgárai népszavazáson dönthessenek a csehszlovák föderáció esetleges felbomlásáról (több mint 2,5 millió aláírás).
2009 és 2010 között a Cseh Köztársaság emberi jogi és nemzeti kisebbségekért felelős minisztere volt. November utáni tevékenysége során végig élő kapcsolatot tart fenn a szlovákiai eseményekkel, és minden alkalmat megragad két nemzetünk összekapcsolására.